Pünkösd, csendes, pihenős vasárnap.
Délután 13óra 05 perc. Agárd.
Madárcsicser, mosott - már száradó - ruhák, jó ebéd és frissen nyírott fű illata. Csend, béke, nyugalom.

Egyszerre egy nagy, nyüzsgő, dongó, zsongó fekete felhő lepi el a teraszt. Hmm.... méhek.
Kiszabadultak, s most itt nyüzsögnek...
Pönkösdi vendégek.

A környéken kék ég és csend, csak a mi kertünket lepték el, nemkevesen.
Talán tudják, "hazajöttek".

- Csináljunk már valamit.... - párom izgatott, jön-megy...

2010. május elsején a gyúrói Reptéri Majális keretein belül Dávid Gyula, őstermelő és méhész fog előadást tartani méhekről és méhészetről....

Az eseményre sok szeretettel vágyunk minden kicsit és nagyot, érdeklődőt és repülni vágyót....
Kedvcsinálóként íme a tervezett program:

További információk a www.lhgr.hu oldalon.

A virágport a virágokban található porzó termeli - ezzel termékenyíti meg a termőt. A méhek nemcsak nektárt gyűjtenek, hanem a virágpor is életük nélkülözhetetlen része. A méhek rászállnak a virágokra, szőrükre rátapadnak a virágporszemcsék. Időnként felszállva ezt lekefélik magukról és lábukon levő kosárkájukba csomókba gyűjtik. Ezután beszállítják a kaptárba, ahol lépekbe raktározzák.

A méhész a méhek lábáról a kaptárba való beszálláskor gyűjti le a virágpor egy részét egy szűkített, rácsos/hálós bejárattal, mely alatt gyűjtő van.

Apa, Anya, Gyerekek, kaptárak és keretek 

...... mondhatnám viccesen, ha a Dávid család, s a Dávid Méhészet "fő összetevő elemeiről" szeretnék röviden nyilatkozni.

Mert....

Apa a fő méhész...

Anya a fő méhészsegéd és kiüvegezési biztos...

a Bátyám közel annyit repked, mint méhecskéink együttvéve... :)

a Mézeskislány s általános díler pedig én vagyok... ;)

Édesapámat gyermekkora óta érdekelték a méhek.

1989-ben egy rokona hagyatékából vásárolt kb. 10 db méhcsaládot, s kezdett el ezekkel a "szorgalmas népekkel" közelebbi ismeretséget, barátságot kötni....

Kezdő méhészként igyekezett minél több írásos szakirodalmat tanulmányozni, hogy minél többet tudjon meg méhecskéi szokásairól, táncáról, s mindennapjairól. (Ez a mai napig így van. Hazalátogatásaim alkalmával nincs olyan alkalom, hogy bele ne botoljak a ház valamelyik részében egy-egy méhészettel kapcsolatos szövegrészletbe, képbe, díjba, vagy éppen egy mézes üvegbe :))

Édesanyám, mint jó háziasszony, "belecsöppent" a mézezésbe....

Bizony e hónap képei is csatajelenetet idéznek. De talán nem lep meg, ha most furkósbotos egereket látsz hadrendbe állni, miközben méhecskeőreim izgatottan fújnak riadót. Eddig szinte minden hónap képein ott ólálkodtak a kaptárak körül. Ugyanis az én méhesem valóságos egértanya. Jól tudom, hogy imádják a virágport, de különösen a lépek viaszát. Igen ám, de az én egereim nem elégszenek meg holmi csip-csup zsákmánnyal, ők október vége felé rendszeresen úgy döntenek, hogy társbérlőkként beköltöznek a kaptárba.