"Amikor e sorokat írom, már túl vagyok az eredményes hárs- és a napraforgó-pergetésen. Bár itt a környékbeli patak partján van egy kevés szolidágó, de ez a kánikula olyannyira meggyötörte a növényzetet is, hogy én már további hordásra nem számíthatok. Tehát a gyenge akác után némi vigaszt és kárpótlást e két nyári legelőn kaptam. Különös volt ez a szezon számomra két szempontból is: egyrészt minden virágzás korábban kezdődött, másrészt kegyetlen és hosszan tartó csapadék nélküli kánikulával végződött.

A méhészeti ágazatot több éve sújtja a méhek korábban sosem tapasztalt mértékű pusztulása, ami nemcsak a méhészek gazdasági helyzetét nehezíti, hanem a biodiverzitást is veszélyezteti.

Pünkösd, csendes, pihenős vasárnap.
Délután 13óra 05 perc. Agárd.
Madárcsicser, mosott - már száradó - ruhák, jó ebéd és frissen nyírott fű illata. Csend, béke, nyugalom.

Egyszerre egy nagy, nyüzsgő, dongó, zsongó fekete felhő lepi el a teraszt. Hmm.... méhek.
Kiszabadultak, s most itt nyüzsögnek...
Pönkösdi vendégek.

A környéken kék ég és csend, csak a mi kertünket lepték el, nemkevesen.
Talán tudják, "hazajöttek".

- Csináljunk már valamit.... - párom izgatott, jön-megy...

Ebben a hónapban csuda vidám látványt nyújtanak méhecskéim! Ugyanis tetőtől talpig lisztesek, azaz virágporosak, amint nektárral megpakoltan jönnek haza a gyűjtésből. A kaptár bejáratánál már várják őket társaik, akik átszivattyúzzák tőlük édes terhüket, és a nagyon „liszteseket” kissé lekefélgetik. Azután: huss… vissza, virágról virágra, napszálltáig. Csodálatosan szervezetten dolgoznak, elleshetné titkukat jó néhány gyár is.

Én ismerem ezt a titkot, és megosztom  veled,  de ehhez be kell pillantanunk otthonukba, a kaptárba.

Van az én méhesem mellett egy hatalmas cseresznyefa. Annak a virágba borulása jelzi igazán nekem, hogy itt a tavasz. Azt hiszem, a méhecskéimnek is. Általában csodálatos illata van a cseresznyefa virágjának, az enyémnek meg különösen.

Ha elfáradok – mert van bőven nekem is munkám ilyentájt a kaptárak körül -, ennek a fának a tövébe telepszem le pihenni. Közben csodálom a virágfürtöket és hallgatom a méheim zsongását. Fantasztikus muzsika, amikor gyűjt a seregnyi parányi munkásom!

2010. május elsején a gyúrói Reptéri Majális keretein belül Dávid Gyula, őstermelő és méhész fog előadást tartani méhekről és méhészetről....

Az eseményre sok szeretettel vágyunk minden kicsit és nagyot, érdeklődőt és repülni vágyót....
Kedvcsinálóként íme a tervezett program:

További információk a www.lhgr.hu oldalon.

Igen hosszú, havas és zord volt az idei 2009-2010-es tél.

Minél hidegebbre és hoszabbra nyúlik ez az évszak, annál tovább kell a méheknek bent maradniuk a kaptárban, s annál több élelemre azaz mézre van szükségük ahhoz, hogy túl tudják élni a telet....  Tartalékaik eddigre már jócskán megcsappantak, kaptáron belül és kívül is: nekik főleg vegyes mézük van a keretek méhsejtjeiben bespájzolva (még egy kicsi), nekünk embereknek pedig a különböző fajtamézek közül a repce és a vegyes méz fogyott már el teljesen.....

Mi ugyan hónapról hónapra kísérjük végig méhecskéim életét, de jó, ha tudod: őket nem a naptár, hanem a külső hőmérséklet irányítja. Gyakran elég néhány órás napsütés a legzordonabb februári télben, és máris kirepülnek a telelőcsomóból, és vidáman döngicsélnek a kaptárak körül. No nemcsak a közelgő tavasznak örülnek, hanem hogy végre kiüríthetik magukból a télen felhalmozódott bélsárt. Ezért nevezik ezt tisztuló repülésnek. Hiába szeretné Katókám, hogy tegyek be a kaptárba sok apró bilit, a méhek nem használnák, ők ugyanis sohasem piszkítanak be a kaptárba.

Apa, Anya, Gyerekek, kaptárak és keretek 

...... mondhatnám viccesen, ha a Dávid család, s a Dávid Méhészet "fő összetevő elemeiről" szeretnék röviden nyilatkozni.

Mert....

Apa a fő méhész...

Anya a fő méhészsegéd és kiüvegezési biztos...

a Bátyám közel annyit repked, mint méhecskéink együttvéve... :)

a Mézeskislány s általános díler pedig én vagyok... ;)

Édesapámat gyermekkora óta érdekelték a méhek.

1989-ben egy rokona hagyatékából vásárolt kb. 10 db méhcsaládot, s kezdett el ezekkel a "szorgalmas népekkel" közelebbi ismeretséget, barátságot kötni....

Kezdő méhészként igyekezett minél több írásos szakirodalmat tanulmányozni, hogy minél többet tudjon meg méhecskéi szokásairól, táncáról, s mindennapjairól. (Ez a mai napig így van. Hazalátogatásaim alkalmával nincs olyan alkalom, hogy bele ne botoljak a ház valamelyik részében egy-egy méhészettel kapcsolatos szövegrészletbe, képbe, díjba, vagy éppen egy mézes üvegbe :))

Édesanyám, mint jó háziasszony, "belecsöppent" a mézezésbe....

Közelebbi ismerőseim különböző találkozásaink alkalmával szerintem már meg sem lepődnek azon, ha háti- vagy kézitáskámból a legváratlanabb pillanatban kerül elő valamilyen méhészeti termék... legyen az propolisz, vagy kisebb-nagyobb mézzel teli csupor, netán ha éppen mézesüvegekkel teli kézzel egyensúlyozva haladok el mellettük....

Ilyen (s persze nem csak ilyen) alkalmakkor előszeretettel faggatnak a méhek életéről, a méhészet mindennapjairól, s mézeink minőségéről.

Egyik kedves ismerősöm hívta fel figyelmemet a következő részletre:

"Nem kell fakírnak lenned és a jóga törvényei szerint, nyakatekert és erőszakos gyakorlatok szerint élned: de azt hiszem, helyesen cselekszik, aki hajnalban, felkelés után a nyitott ablakhoz áll, s néhányszor mélyen lélegzik az orrán át, tüdejét teleszívja sz üve, reggeli levegővel, kimossa és kiszellőzteti tüdejét a dohányfüst, a szobalevegő, kimossa tisztátalan páráitól. Valamint kell adni a tüdőnek is.

A méz ikrásodása, avagy kristályosodása egy olyan természetes folyamat, mely fizikai változások egymásutánja következtében történik (történhet).

Ilyenkor a mézet alkotó cukorfélékből (szőlőcukor és gyümölcscukor) az arra hajlamos cukrok (szőlőcukor) kezdenek el kristályt építeni. Hogy miért? Mert a méz valójában egy túltelített cukoroldat, amiben több mint 70% a cukor és kevesebb mint 20% a víz. A cukorféleségek önmagukban is különböző arány mellett alkotnak vízzel telített oldatot, a szőlőcukor 47%-os, míg a gyümölcscukor 79%-os oldata telített.

Jó hírünk van!! :)

Egyre többen érdeklődnek a igazi, házi méz iránt, s egyre többen jelzik érdeklődésüket a Dávid Méhészet közösségi hálózata irányába is.

Ennek bizonyítékaként, ezen közösségi klub regisztrált tagjainak száma a tegnapi napon elérte az 50-et! :)

Ezért ezentúl heti rendszerességgel közösségi hírlevelet fogunk tudni küldeni, melyből kiderül, mi is történt az elmúlt egy hétben a méhesben! (a hírlevelet természetesen le is lehet mondani, ha valakit zavar..)

De reméljük, hogy minden tag sok hasznos információt talált már eddig is, a fog találni ezután is az oldalon, ezért néha picit vissza-vissza tér a cikkek és képek közt csemegézni, s kérdéseivel, ötleteivel segíti, bővíti az oldal tartalmát...

A méhek nem alusszák át a hideg időket, mint azt sokan hiszik. De te már tudod januárról, hogy ilyenkor telelőcsomóba húzódva melegítik egymást, és mézet falatoznak. Unokáim szerint a mi méheink ennél sokkal vidámabban töltik a februárt. Befűtik a kandallót, megvetik ágyacskáikat, ásítozva heverésznek, sakkoznak és édes semmittevéssel múlatják az időt. No és természetesen esznek, nem is akármit. A cukrász méhecskék virágporból sütik a tortát, mézzel töltik, propolisz rajta a máz, és méhpempővel díszítik.

Éppen a méhesbe szánkázom, meg kell látogatnom a kaptárokat. Az éjjel erősen havazott, s tartok tőle, hogy a kirepülőnyílásokat befújta hóval a szél, így méhecskéim nem kapnak elég

levegőt.

Ilyenkor szán elé fogom be a lovamat, de nem kötök csengőt a Pettyes nyakába. Persze, úgy szép a szánfogat, ha csengő csilingel a ló nyakán, de télen a méhesbe jobban szeretek csendben érkezni. Egyrészt nem akarom megzavarni méhecskéim téli nyugalmát, mert nagyon érzékenyek mindenféle zajra, másrészt szeretem látni azokat, akik esetleg háborgatják őket.

A mézzel történő gyógyítást apiterápiának nevezik.

Attól függően, hogy honnan, milyen növényről gyűjtik méhecskéink a nektárt, több különböző mézfajtát különböztetünk meg, melyek más-más panaszra, fárjdalomra, betegségre jelenthetnek gyógyírt.

Íme néhány példa:

A kanadai World News hetilap egyik  számában jegyzéket készített azokról a  betegségekről, amelyek mézzel és  fahéjjal kezelhetők. Többek között  felerősíti az immunrendszert, megvéd a  vírusoktól, baktériumoktól, erőssé,  munkabíróvá tesz...

Szívbetegség:
A mézet keverje össze törött fahéjjal, és lekvár helyett ezt kenje a kenyérre. Fogyassza rendszeresen. Csökkenti a koleszterinszintet, és véd az infarktus ellen. Akik már átestek infarktuson, és rendszeresen fogyasztják ezt a keveréket, nagy az esélyük arra, hogy következő roham nem, vagy csak később következik be.

Már a királynő is ásítozik. Minden méhek édesanyja aludni készül. Ő lesz a telelőfürt közepe, és köréje gyűlik összes leánykája. A gyertyát lebegtető méhangyalka is pizsamában van már, és az őrleányka is rögvest leteheti alabárdját. Rövidesen téli szendergésbe kezd a méhes. Ezután Palkó meg jómagam leszünk az őrök, vigyázzuk nyugalmukat. Pontosabban hárman leszünk, hiszen az unokám kezében látható madárijesztőnek az lesz a feladata, hogy távollétünkben elijessze a madarakat.

A családnak az az érdeke, hogy kis lélekszámú, de életerős méhecskével nézzen a tél elé. Ezért nem pótolják ilyenkor újabbakkal az elhullottakat. Mivel ők sem tudják előre, hogy meddig tartanak a hidegek, ezért a szülőszoba- sejteket is mézzel és virágporral töltik fel.

Van sürgés-forgás a kaptárban, még ebben a hónapban is. Szabályos raktározási és élelmiszer-átrendezési láz vesz erőt a családon. Méhecskéim ugyanis téli tartózkodási helyüket mindig a kaptár kijáratának közelében rendezik be.

Bizony e hónap képei is csatajelenetet idéznek. De talán nem lep meg, ha most furkósbotos egereket látsz hadrendbe állni, miközben méhecskeőreim izgatottan fújnak riadót. Eddig szinte minden hónap képein ott ólálkodtak a kaptárak körül. Ugyanis az én méhesem valóságos egértanya. Jól tudom, hogy imádják a virágport, de különösen a lépek viaszát. Igen ám, de az én egereim nem elégszenek meg holmi csip-csup zsákmánnyal, ők október vége felé rendszeresen úgy döntenek, hogy társbérlőkként beköltöznek a kaptárba.

Az ősz első hónapjában megint támadásról kell beszámolnom, amely nem oly váratlan, mint a mézimádó mackók rohama, de rendszeresen bekövetkezik. Olyannyira, hogy méheim már augusztus végétől "kovácsolják a fegyvereket" a védekezéshez. A támadókat itt láthatod a képen, amint éppen utolsó haditanácsot tartanak.  

Nem  mások ők, mint a darazsak. Ha lapozol egyet, a rohamukat is megszemlélheted, a színes képen pedig látod a méhek és a darazsak ütközetét.

Elmesélem egyik késő nyári, augusztusi kalandomat, ami annak idején igencsak megmozgatta unokáim fantáziáját.

Történt egyszer, hogy felettébb rosszul sikerült az akácos mézszüret. Olyan időt fogtunk ki, hogy didergő méhecskéim nem hogy gyűjteni, de még kirepülni is alig tudtak a kaptárból. Üres lépekkel traktorozhattam haza. No nem baj, gondoltam, idén kétszer leszek vándorméhész : szerencsét próbálok a hegyi legelőkön is. Így is lett. Tudod, a magas hegyek között mindig jóval később virágzik a rét, a tisztás és az erdei málna, amelyről különösen jó ízű nektár hordható - ha az időjárás engedi.

Unokáim úgy gondolják, hogy ennyi munka után méheim igazán megérdemelnek egy hónap nyári szünidőt. Hisz en júliusban valóban kevesebb virág nyílik, mint korábban. Ezért rendeztették át édesanyjukkal szabályos kempingtáborrá a méhesemet, ahol játék, strandolás és semmittevés dúl. Szerencsére fürdőző méhecskéket nem rajzoltattak maguknak, azok ugyanis egyszerűen utálják a strandolást. Inni viszont szeretnek, s egy-egy forró napon különös szorgalommal szivattyúzzák fel az itató vizét, és ingajáratban hordják be a kaptárba.

Bármilyen szorgalmasak is méhecskéim, annyit a környékükön nem tudnak gyűjteni, hogy a te vajas kalácsodra is jusson a mézükből. Éppen ezért minden év júniusában kocsira rakom a kaptáraimat, és a traktorommal elfuvarozom méheimet oda, ahol viszonylag kis helyen sok-sok virágzó fát találok. Ilyen az akácerdő, amely csudára tud illatozni, és fenséges nektár szüretelhető milliónyi virágjából.

Van is ilyenkor sürgés-forgás az akácosban, hiszen majd minden méhész ott akar lenni a virágzásánál.

Én nem tudom, hogy te miként vagy ezzel édes gyerekem, de nekem a kalács volt a legkedvesebb ételem. Ha pedig kedves anyám vajat kent a foszlós kalácsra, azután mézet folyatott rá a csurgatófával ... az nekem ünnep volt. Még ma is összefut a számban a nyál csupáncsak attól, hogy most neked mesélek pöttömnyi korom csemegéjéről.

A kisunokáim is nagyon szeretik a mézet, de a méhecskéimet annál kevésbé. Legalábbis eleinte. Katókám azt mondta, hogy azért, mert nem lehet őket kézbe venni és megsimogatni, mint Foltost, a cicát.

A méz a méhek (és az ember) tápláléka.

Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok.

Elkészült a magyar méhészek saját termelői üvege, amely garantálja a méz eredetiségét és minőségét - jelentette be az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke csütörtökön. Bross Péter elmondta: azért találták ki az új csomagolást, mert az utóbbi években egyre több hamis méz került a piacra. A speciális üveget kizárólag belső terjesztésen keresztül az OMME tagjai vásárolhatják meg. A vásárlók hamarosan találkozhatnak a Magyarország kontúrját hatszögletű méhsejtekkel ábrázoló üveggel; a termelők pedig azt ígérik, hogy visszaveszik majd az üres üvegeket.