Van az én méhesem mellett egy hatalmas cseresznyefa. Annak a virágba borulása jelzi igazán nekem, hogy itt a tavasz. Azt hiszem, a méhecskéimnek is. Általában csodálatos illata van a cseresznyefa virágjának, az enyémnek meg különösen.

Ha elfáradok – mert van bőven nekem is munkám ilyentájt a kaptárak körül -, ennek a fának a tövébe telepszem le pihenni. Közben csodálom a virágfürtöket és hallgatom a méheim zsongását. Fantasztikus muzsika, amikor gyűjt a seregnyi parányi munkásom!

Mi ugyan hónapról hónapra kísérjük végig méhecskéim életét, de jó, ha tudod: őket nem a naptár, hanem a külső hőmérséklet irányítja. Gyakran elég néhány órás napsütés a legzordonabb februári télben, és máris kirepülnek a telelőcsomóból, és vidáman döngicsélnek a kaptárak körül. No nemcsak a közelgő tavasznak örülnek, hanem hogy végre kiüríthetik magukból a télen felhalmozódott bélsárt. Ezért nevezik ezt tisztuló repülésnek. Hiába szeretné Katókám, hogy tegyek be a kaptárba sok apró bilit, a méhek nem használnák, ők ugyanis sohasem piszkítanak be a kaptárba.

A méhek nem alusszák át a hideg időket, mint azt sokan hiszik. De te már tudod januárról, hogy ilyenkor telelőcsomóba húzódva melegítik egymást, és mézet falatoznak. Unokáim szerint a mi méheink ennél sokkal vidámabban töltik a februárt. Befűtik a kandallót, megvetik ágyacskáikat, ásítozva heverésznek, sakkoznak és édes semmittevéssel múlatják az időt. No és természetesen esznek, nem is akármit. A cukrász méhecskék virágporból sütik a tortát, mézzel töltik, propolisz rajta a máz, és méhpempővel díszítik.

Éppen a méhesbe szánkázom, meg kell látogatnom a kaptárokat. Az éjjel erősen havazott, s tartok tőle, hogy a kirepülőnyílásokat befújta hóval a szél, így méhecskéim nem kapnak elég

levegőt.

Ilyenkor szán elé fogom be a lovamat, de nem kötök csengőt a Pettyes nyakába. Persze, úgy szép a szánfogat, ha csengő csilingel a ló nyakán, de télen a méhesbe jobban szeretek csendben érkezni. Egyrészt nem akarom megzavarni méhecskéim téli nyugalmát, mert nagyon érzékenyek mindenféle zajra, másrészt szeretem látni azokat, akik esetleg háborgatják őket.

Már a királynő is ásítozik. Minden méhek édesanyja aludni készül. Ő lesz a telelőfürt közepe, és köréje gyűlik összes leánykája. A gyertyát lebegtető méhangyalka is pizsamában van már, és az őrleányka is rögvest leteheti alabárdját. Rövidesen téli szendergésbe kezd a méhes. Ezután Palkó meg jómagam leszünk az őrök, vigyázzuk nyugalmukat. Pontosabban hárman leszünk, hiszen az unokám kezében látható madárijesztőnek az lesz a feladata, hogy távollétünkben elijessze a madarakat.