Édesapámat gyermekkora óta érdekelték a méhek.
1989-ben egy rokona hagyatékából vásárolt kb. 10 db méhcsaládot, s kezdett el ezekkel a "szorgalmas népekkel" közelebbi ismeretséget, barátságot kötni....
Kezdő méhészként igyekezett minél több írásos szakirodalmat tanulmányozni, hogy minél többet tudjon meg méhecskéi szokásairól, táncáról, s mindennapjairól. (Ez a mai napig így van. Hazalátogatásaim alkalmával nincs olyan alkalom, hogy bele ne botoljak a ház valamelyik részében egy-egy méhészettel kapcsolatos szövegrészletbe, képbe, díjba, vagy éppen egy mézes üvegbe :))
Édesanyám, mint jó háziasszony, "belecsöppent" a mézezésbe.... Emlékszem, mikor kezdetben Édesapám minden méhészgyűlésről valamilyen értékes kegytárggyal tért haza.... szegény Édesanyám fogta a fejét.... :) Aztán a spájzban a befőttes üvegek mellé gyorsan beférkőztek a mézescsuprok, az évente félretett mézminták, a méhesben a kaptárak pedig egyre csak sokasodtak.... Kellett új, nagyobb pörgetőt venni, újabb kaptárakat csináltatni, az újabb és újabb előírásoknak egyre megfelelni....
Nekünk, gyerekeknek természetes volt, hogy tavasszal megyünk a méhesbe "anyát számolni", s mki annyi gombóc fagyit kap, ahány anyát megtalált a kereteken (persze hazafelé sosem annyit kaptunk, mert jól megfázott volna a torkunk:D), nyáron "vándorcirkuszos módjára" felpakolunk, s pörgetés közben bográcsban főzzük az ebédet, télen pedig hallgatózunk a kaptár oldalán....
Méhcsaládjaink száma már jó néhány éve 100 körül mozog.
Ennyi
"dolgozóval" még elbírunk....
Kapcsolódó cikkek:
A Dávid Méhészetről II.
Pünkösdi méhraj a kertben...
Programajánló: 2010.05.01-jén előadás mézről és méhekről
Elérhetőek vagyunk!