A tavalyi katasztrofális évet követően nagy várakozással néztünk elébe az idei akácszezonnak. Sajnos a méhészetek egy része idén tavaszra elvesztette állománya jelentős részét, illetve sokan nem tudtak termelni a teljes betelelt állománynagysággal, hanem annak csak felével, kétharmadával. Ezek után egy kései tavasz következett, az első jelentős virágpor hordás csak március közepétől indult meg. A száraz tavaszban a repce nem mézelt jól. A május elején tapasztalt országos fagy megtizedelte az akácerdőket is.

Ilyen előzmények után megállapítható, hogy 2011-ben egy jó-közepes akácszezonon vagyunk túl. Jó éve lett a legtöbb állóméhésznek, közepes éve lett a vándoroknak. A jó méhcsaládokkal rendelkező állóméhészek egy normális akácév eredményét érték el, nem lett gyengébb, de nem is lett „csúcs” évük az idei, jó eredménnyel zártak. A vándoroknak keserűbb a „szájíze”, hiszen az idei esztendőben az átlagtól melegebb időjárás és a fagyok következtében (a fagyok miatt elmaradt a késői völgyek virágzása) nem lehetett kihasználni a vándorlás előnyeit. A magasabban fekvő akácosok mindössze 2-4 nappal virágoztak tovább, mint a sík vidékiek. Ez szokatlan, hosszú évekre visszatekintve ritka jelenség. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a családonkénti jó-közepes termés nem az ország 2010-ben nyilvántartásba vett állományára (997 ezer méhcsalád) vonatkozik, hanem csak a sikeresen áttelelt, termelő méhcsaládokra.

Az akácméz felvásárlási árának alakulását alapvetően három dolog határozza meg: a nemzetközi mézpiaci helyzet, a hazai akácméz termés mennyisége és a magyar méhész piaci magatartása.
A nemzetközi piacon továbbra is jellemző a keresleti helyzet. A történelmi csúcson lévő mézár nem csökken, a világpiacot meghatározó USA mézkereskedői jelenleg is több mint 3 USD-t fizetnek a virágméz kilójáért. Információink szerint az akácméz nemzetközi piacán konkurens országokban (Románia, Bulgária, Szlovákia) nem lett jó termés. A hazai akácméz mennyisége alapvetően egy átlagos év mennyiségét jelenti. A magyar méhészek piaci magatartását viszont senki sem tudja kiszámítani. Befolyásolni talán lehet, de a befolyásolással járó piaci döntéseket kiváltó eredmény vagy eredménytelenség felelősségét senki sem meri felvállalni. Ennek oka, hogy hiába ad bárki is ésszerű, reális képet a mézpiacról, ez a kép nem befolyásolja a hazánkban sajnos döntő többségben méhészkedő olyan emberek piaci magatartását, akik nem gazdasági alapon méhészkednek: kényszerhelyzetben vannak, vagy „csak úgy” tartják a méheket. Ami bejön a családi háztartásba a méz eladásából, azt „talált” pénzként kezelik. Nem igazán érdekli őket a felvásárlási ár mértéke. Ezzel irreálissá teszik a piacot, és így jóval a valódi ár alatt kezdődik a mézfelvásárlás. Ezzel megnehezítik a főállású vagy piaci alapokon működő mellékállású méhészek sorsát. Pedig mindenkinek tudnia kell, hogy jelenleg a méhészek tulajdonában van a legnagyobb kincsük: az idén termett akácméz! Amikor e közleményt olvassa Ön, kedves méhésztárs, tudnia kell, hogy még a termelési szezon zajlik, az optimális értékesítési időszak majd csak később kezdődik. Aki az optimális értékesítési időszak előtt értékesíti áruját, az soha sem fogja megkapni annak valós értékét. Az anyagi nehézségekkel küzdő méhészek a termelési szezonban csak annyi mézet értékesítsenek, amennyi megoldja pillanatnyi problémáikat!

Összefoglalva: nem az fogja meghatározni az akácméz felvásárlási árát, hogy az Intéző Bizottság mekkorára értékeli a termést, sőt még az sem, hogy egyes mézfelvásárlók, exportálók hogyan értékelik a termést, hanem az, hogy mennyiért tud mézet vásárolni a mézkereskedő! Mondhatunk bármit, a cselekedetünk határozza meg a méz árát! Minél többen és minél gyorsabban fogjuk eladásra kínálni a mézet, annál mélyebbre süllyed a méz felvásárlási ára. Minél többen kitartunk, annál stabilabb lesz a mézár. Minél többen nem adjuk a mézet, annál hamarabb fog felfelé elindulni a jelenlegi nyomott akácméz felvásárlási ár.

OMME Intéző Bizottság

forrás: omme.hu