Ebben a hónapban csuda vidám látványt nyújtanak méhecskéim! Ugyanis tetőtől talpig lisztesek, azaz virágporosak, amint nektárral megpakoltan jönnek haza a gyűjtésből. A kaptár bejáratánál már várják őket társaik, akik átszivattyúzzák tőlük édes terhüket, és a nagyon „liszteseket” kissé lekefélgetik. Azután: huss… vissza, virágról virágra, napszálltáig. Csodálatosan szervezetten dolgoznak, elleshetné titkukat jó néhány gyár is.

Én ismerem ezt a titkot, és megosztom  veled,  de ehhez be kell pillantanunk otthonukba, a kaptárba. Márciusban már meséltem arról, hogy az anya naponta ezer apró petét rak a kitakarított sejtecskék aljába.

A bölcsőkben 3 nap alatt a petékből parányi méhecskekezdemény, álca fejlődik, ezeket bizony szorgalmasan kell etetni, mert csak így lesz belőlük méhecske. Gondold csak meg! Édesanyádnak és apukádnak mennyi dolga van újszülött testvérkéddel! És ez csupán egyetlen csecsemő. A méhek családjában meg naponta ezernyi csecsemő születik. Ennyi porontyot nem gondozhat a királynő! Rengeteg dajkaméh végzi helyette ezt a munkát. Lapozz csak a színes képekhez! Íme itt fekszik a szülőágyon minden méhek anyja, a királynő, karján két kandi újszülöttjével. A már korábban megszületettek sírnak, játszanak, vagy cumizzák a tejet dajkáik segítségével. Az a furcsa kalapos méh pedig jegyzi, jegyzi, csak jegyzi a sorozatban születettek nevét. Vajon van-e a világon annyi fajta keresztnév, hogy egy ekkora családban mindenkinek jusson?  De nézd csak a többi rajzot! Vajon mennyi hintőpor kellene ennyi popsira? És mennyi pólya, hány cumisüveg, számozott bili, frissen mosott pelenka, gumibugyi, mosópor és babakocsi egy ekkora családnak? Csudára mulatságos ez a megálmodott méhgyerekszoba, de hidd el nekem, a valóságban is felettébb érdekes!

Tehát a petéből 3 nap alatt álca fejlődik, amit rendszeresen etetni kell, hogy három hét alatt kifejlett méhecskeként bújhasson ki a bölcsőjéből.  Csupán néhány percet tölt gémberedett tagjainak megmozgatásával, és máris munkához lát, csak úgy, ösztönösen. Senki sem figyelmezteti erre, de rögvest bölcsőjének kitakarításához fog. Sőt társainak is segít ebben – néhány idősebb méh irányítása mellett. Ezzel telik el életének első 2-3 napja. Alig marad ideje pihenésre. Hiszen gondold csak meg, szinte pillanatonként bújik elő egy-egy újabb jövevény! Tehát méhecskéim élete néhány napi tisztogatással kezdődik, majd 4 napi nevelőmunkával folytatódik. Ilyenkor mézet és virágport hordanak az idősebb álcáknak, állandó ingajáratban a „szülőszoba” és az éléskamra között. Ezután nyugodtabb időszak következik, kevesebbet kell rohangálniuk. Ugyanis ekkorra fejlődik ki a méhecskék garatmirigye, amely a méhtejet, a pempőt termeli. Ez az az eledel, amivel a legfiatalabb álcákat etetik. Persze a munkásálcák csak 3 napig, a királyné egész bölcsős korában kap méhtejet. Tehát a fiatal méh újabb 4 napig szoptató dajka. Amint kevesebb pempőt képes termelni, önként helyet ad az új dajkának, maga pedig más munkát keres, de még csupán bent, a kaptárban. Leggyakrabban a lakásbővítésbe, a lépépítésbe kapcsolódik be, mert 12 napos korában képes a legtöbb viaszt termelni.

Ezt követi az a szakasz, amikor a szabadban dolgozó társaitól átveszi a nektárt és a virágport. Fogadja a gyűjtőtársait a röpnyílásnál, és az édes terhet, valamint az illatos porzókat a sejtekbe hordja. Elkezdi a nektár mézzé érlelését, és kemény munkával tapodja sűrűre a virágport.

De ha kedve tartja, beállhat a takarítóbrigád tagjai közé, akik hol társaikat, hol pedig a kaptárt tisztogatják. Vagy felsorakozhat a „ventilátorocskák” közé, akik parányi szárnyaikat rezgetve órákon át szellőztetik a kaptárt, hogy ne legyen bent túl meleg, hogy minél több víz párologjon el a mézből, hogy az gyorsabban sűrűsödjék, érlelődjék.

De rövidesen megkezdheti lakáson belüli életének utolsó feladatát: védelmezni a családot és éléskamráját minden betolakodó ellen. Ezután mehet, kezdheti odakint a munkásméhecskék gyűjtőéletét.

Csupán egyet nem tehet, hogy óraszám falatozgassa a társai gyűjtötte nektárt, és álmatagon bámulja azok serénykedését. De hiszen akkor nem is méhecskének neveznék, hanem mihasznácskának.