Van az én méhesem mellett egy hatalmas cseresznyefa. Annak a virágba borulása jelzi igazán nekem, hogy itt a tavasz. Azt hiszem, a méhecskéimnek is. Általában csodálatos illata van a cseresznyefa virágjának, az enyémnek meg különösen.

Ha elfáradok – mert van bőven nekem is munkám ilyentájt a kaptárak körül -, ennek a fának a tövébe telepszem le pihenni. Közben csodálom a virágfürtöket és hallgatom a méheim zsongását. Fantasztikus muzsika, amikor gyűjt a seregnyi parányi munkásom! Virágról virágra szállva szivattyúzzák a nektárt és töltik – nem mint sokan hiszik, a gyomrocskáikba-, hanem a külön mézhólyagba, amelyet egy jól záródó kis szelep választ el a gyomortól. Persze, ha ezt a szelepet kinyitják, akkor rögtön maguk is fogyaszthatnak a nektárból.

Más méhek  a  virágport gyűjtik össze- a  nektárnál jóval  nehézkesebben. A  méhecske belehempereg  ebbe az illatos porba,  azután szőrös  lábacskáival összesepri,  és a lábán lévő  mélyedésbe, a  "kosárkába" gyömöszöli.  Utána siet a kaptárba,  hogy társai segítségével  gyorsan kirakodhasson.

Februárban már meséltem neked, hogy mennyiféle hasznos anyagot gyűjt a méh. De a legnagyobb jótéteményükről akkor nem írtam, mert meg akartam várni vele a tavaszt, a virágzást. Leghasznosabb tevékenységük maga a beporzás. A méh a növények megtermékenyítésének legfőbb segítője. Ugyanis virágról virágra szállva és nektárt vagy port gyűjtve, mellesleg a porzók parányi szemecskéit is a virág bibéjére hordja, ezzel elindul az a csodálatos folyamat, amit az előbb megtermékenyítésnek neveztem.

A virágpor csírácskája a bibe mélyébe kerül, s elindítja a megnövekedést, majd a gyümölcs húsosodását. Persze mindez megtörténhet más rovarok vagy egyszerűen a szél segítségével is, de a méhek megporzó munkája a leghatásosabb. Az én vén fám is ezért terem ennyi ropogós cseresznyét.

Ha rajtam állna, én minden gyümölcsös mellé méheket telepítenék, hogy gazdagabb legyen a termés.

Azok a méhek, amelyekkel te találkozol, miközben szorgosan gyűjtik a nektárt és a virágport, azok mind annyian úgynevezett munkásméhek és valamennyien nőneműek. A méhek társadalmában ugyanis csak a nők dolgoznak. Csak dolgoznak, mert az utódok nemzése nem az ő feladatuk. Messze ők vannak többségben a családban, hiszen a sokezernyi munkásméh mellett elenyésző a néhány száz hímnemű méh, az úgynevezett here. A herék rövid életük nagy részét a kaptárban töltik és henyélnek, ahogy mondani szokták - here módra. Majd később kiderül, hogy meddig.

Bizony, áprilisban nekem is sok munkám van a méhesben. Nemcsak figyelnem és segítenem kell méhecskéim szorgalmas gyűjtőmunkáját, hanem évről évre ilyenkor javítgatom a kaptárakat is, kitakarítom és rendszeresen gyomlálom a méhest is, mert magam sem lehetek rendetlenebb a méheimnél.

Persze nekem másokénál egyszerűbb a dolgom. Unokáim jóvoltából a rovarkáim helyettem fűrészelik a szegélyléceket, és maguk tisztogatják, javítgatják szobácskáikat, a keretekre erősített lépeket is. Így azután érthető, hogy nincs is ilyenkor más dolgom, mint letanyázni kedvenc cseresznyefám tövébe, rátölteni a pipámra, és közben figyelni, hogy milyen boldogan gyűjtenek nekem méhleánykáim a gyermekláncfű virágairól.

Valójában a méheim nem érnek rá körüludvarolni engem, főleg, ha rágyújtok a pipámra. A méheknek anélkül, hogy ezen valaha is töprengenének, életük értelmét a szakadatlan munka jelenti, az a belső parancs, hogy az utódokat fel kell nevelni, hogy biztosítani kell a család egész évi "betevő" mézét és virágporát. Azt pedig különösen nem szeretik, ha pipázom. Ilyenkor messzire elkerülnek, s eszük ágában sincs körüldongani engem. Istenem: egyszerűen utálják a füstöt. Csupán kisunokáim szeretnék összebékíteni az összebékíthetetlent: méhecskéimet és a pipám füstjét.