Mi ugyan hónapról hónapra kísérjük végig méhecskéim életét, de jó, ha tudod: őket nem a naptár, hanem a külső hőmérséklet irányítja. Gyakran elég néhány órás napsütés a legzordonabb februári télben, és máris kirepülnek a telelőcsomóból, és vidáman döngicsélnek a kaptárak körül. No nemcsak a közelgő tavasznak örülnek, hanem hogy végre kiüríthetik magukból a télen felhalmozódott bélsárt. Ezért nevezik ezt tisztuló repülésnek. Hiába szeretné Katókám, hogy tegyek be a kaptárba sok apró bilit, a méhek nem használnák, ők ugyanis sohasem piszkítanak be a kaptárba. Egyébként is a méhecskék nagyon takarosak: kínosan ügyelnek arra, hogy maguk is, lakásuk is kikeletre ragyogjon. Erre szolgál a tavaszi nagytakarítás. Bár volna seprőjük, vödrük és felmosórongyuk - mint azt unokáim szeretnék -, mindjárt gyorsabban haladnának! De nincs.

Így mindent "saját kezűleg" csinálnak. A vizet felszürcsölve hordják be, szipókájuk a porszívó, hat, ízekből álló, szőrös lábacskájuk, amelyeken a valóságban nincsenek ujjacskák, mint a rajzokon, és szőrös nyelvecskéjük a felmosórongy. Figyeld csak meg egyszer, hogy lomtalanítanak! Majd megszakadnak az erőfeszítéstől, ahogy sokszor a maguknál jóval nagyobb levéldarabokat, elpusztított betolakodókat, vagy a hidegben elhullott és propolisszal bebalzsamozott társaikat cipelik ki a kaptárból. Nincs az a szorgos háziasszony, aki hozzájuk hasonló buzgalommal végezné a nagytakarítást. Ne hidd, hogy valamiféle tisztaságmániából ! Egyszerűen arról van szó, hogy mindannyian tudják: ennyi méhecskének egy kaptárban élni, erős, egészséges utódokat nevelni és mézet tárolni csak igen tiszta körülmények között lehet. Ezért hát a nagy buzgalom.

Az én méhesem lakóinak - hála unokáim fantáziájának - nem csupán a takarítás könnyebb és vidámabb, hanem a gyűjtés is. Palkó arra kérte anyját, rajzoljon a méhecskéknek kosárkákat és csebrecskéket, hogy termelékenyebb legyen a hordás. A kaptár egyik sarkába még kosárfonó- és javító részleget is berendeztetett, hogy a méhecskéknek jó segédeszközeik legyenek.

És a vizet miért nem vezettetitek be nekik? - kérdeztem, mert ilyenkor, március elején rengeteg vizet kell behordani a munkába lendült családnak. Lehurrogtak, mert komolytalannak tartották a javaslatomat, és maradtak a favödröknél.

De tréfán kívül: ebben a hónapban már teljes gőzzel dolgoznak méhecskéim. Hiszen a nagytakarítás mellett a hordás is megkezdődik. A korán virágzó fák nektárját és virágporát gyűjtik. Ám a legkomolyabb munka márciusban benn, a kaptárban folyik, a függöny mögött, amely előtt két marcona méh katona áll őrt.

 

Oda bent minden méhek anyja, a méhkirálynő dolgozik - jóval többet, mint alattvalói. Egy egész szolgahad eteti őt méhpempővel, hogy minél több egészséges utóda legyen a családnak. Az anya tüzetesen ellenőrzi, hogy a dolgozók jól befűtöttek-e és alaposan kitakarították-e a bölcsőt, azaz a fiasító sejteket. Ha igen, akkor a tojócsövéből egy apró petét csúsztat a sejt aljába, azután jöhet a következő. Ilyenkor kora tavasszal rengeteget, naponta 1500-2000 petét rak le a királynő. Miért ez a buzgalom? Mert hamarosan itt a gyűjtés ideje, és a családnak igen sok munkásra van szüksége.