Már a királynő is ásítozik. Minden méhek édesanyja aludni készül. Ő lesz a telelőfürt közepe, és köréje gyűlik összes leánykája. A gyertyát lebegtető méhangyalka is pizsamában van már, és az őrleányka is rögvest leteheti alabárdját. Rövidesen téli szendergésbe kezd a méhes. Ezután Palkó meg jómagam leszünk az őrök, vigyázzuk nyugalmukat. Pontosabban hárman leszünk, hiszen az unokám kezében látható madárijesztőnek az lesz a feladata, hogy távollétünkben elijessze a madarakat. Már amennyire sikerül ilyen barátságos ábrázattal...

Az egerekről már panaszkodtam neked. Alig bírok velük. Főleg miattuk járunk ki a méhesbe naponta, Palkóval felváltva, nehogy azt higgyék: szabad a vásár, azaz a társbérlet. Említettem már, hogy milyen fontos méheimnek a téli nyugalom. Talán arra is emlékszel még, hogy mennyire szerettem gyermekkoromban a vajas-mézes kalácsot. Ebben is csak Palkó ütött rám. Katókám is imádja a mézet, de ő legszívesebben üres kenyérre csurgatva csemegézik belőle. De többnyire így szeretik az osztálytársai is, akik közül gyakran meghívok néhányat egy kis méznyalogatásra. De ettek már nálam lépesmézet, és megkóstolták a virágportablettát és a pempős mézet is.

    A mi konyhánkon egyébként is mindennapi étel a méz. Azzal édesítjük a teát, porcukor helyett azt öntjük a mákostésztára, és azt keverem a megfázás elleni forralt boromba is. A mi befőttjeink és lekváraink nem cukorral, hanem mézzel készülnek. Aki megkóstolja, mindig kíváncsi arccal kérdi, hogy ez vajon mitől ilyen rendkívül finom? Ezzel édesítjük a málna- és a meggyszörpünket is. Omlós házi tésztáink kiváló aromájukat is a méznek köszönhetik. Természetesen karácsonyi diós és mákos bejglinkben is méz van cukor helyett. Gyermekkorom kedvenc csemegéje volt a pattogatott kukorica mézzel. Kedves anyám egy kis vaj segítségével mézet barnított a tűzön, sebbe keverte bele a pattogatott kukoricát. Amikor a szemek felszívták az olvadékot, a masszából golyóbisokat formált, de csak néhány pillanatig hagyhatta állni őket, mert azonnal felfaltuk. Viszont mindig volt, és ma is állandóan tartunk a háznál vendégváró mézeskalácsot. Nem is igazán jó frissen, mert túl kemény. Néhány nap alatt viszont megpuhul, és attól kezdve nagyon friss és sokáig eláll. Unokáimnak is mézes az élete: köhögés ellen egy kanállal kapnak, ha fáradtak, kettővel, és hárommal, ha valami édességre vágynak. "Méhecskéid egészségére!" - kiáltják, amint lenyelték. "A tiétekre, édes gyerekeim" - válaszolom. 

Magam most már inkább csak esténként kóstolgatom a mézet - jól elkeverve egy bögrényi joghurtban. Öregségemre inkább a sült kolbászt kedvelem - persze inkább parázson, mint lángon. Van is olyan illata, hogy még a madárijesztő szájában is összefut a nyál. Így csőszködöm a méhesben, vigyázva méhecskéim nyugalmát, és boldogan hallgatózva egy-egy kaptár telelő zümmögését.