Bizony e hónap képei is csatajelenetet idéznek. De talán nem lep meg, ha most furkósbotos egereket látsz hadrendbe állni, miközben méhecskeőreim izgatottan fújnak riadót. Eddig szinte minden hónap képein ott ólálkodtak a kaptárak körül. Ugyanis az én méhesem valóságos egértanya. Jól tudom, hogy imádják a virágport, de különösen a lépek viaszát. Igen ám, de az én egereim nem elégszenek meg holmi csip-csup zsákmánnyal, ők október vége felé rendszeresen úgy döntenek, hogy társbérlőkként beköltöznek a kaptárba. Nem gondolkodnak rosszul: a kaptár meleg szállást nyújt, nincs benne macska, viszont helyben van egész tavaszig az élelem: virágporos, mézes lépkoszorúk sokasága.

Mondom, én megértem a szándékukat, de a méheimet még inkább. Mert ők nem kívánnak egy háztartásban élni velük. Egyrészt az egerek zavarnák téli nyugalmukat, másrészt pedig milyen társbérlet az, amelyben az egyik bérlő szép lassan befalatozza az egész lakást? Ezért ajándékozták meg unokáim méheimet egy újabb győztes csatával, amelyet otthonuk védelméért vívtak. Láthatod, mint hullanak az egerek, megverten menekülnek, vagy megkötözve esnek fogságba a pörgethető gúzsbakötő gép segítségével. Bár így lenne egyszer! Mert magam már alig bírok velük. Ha egészen kicsire veszem a méhkason a röpnyílást, hát képesek átrágni magukat a kaptár oldalán is. Magam vagyok tehát a méhesem egérfogója, s ez meglehetősen hálátlan feladat. Hanem egyszer a méheim is fogtak egeret! Csak tavasszal találtam meg propolisszal gondosan bebalzsamozott tetemét az egyik kaptárban. Azért vonják be propolisszal áldozataikat, nehogy az ott induljon bomlásnak, megbetegítve az egész családot.

Még mielőtt végleg meggyőződnél méhecskéim rendíthetetlen helytállásáról, életrevalóságáról, elmondom neked: igazi erejük a jól szervezett munkában, az összefogásban, magában a családban van. Az egyes méhek külön-külön felettébb esendőek, védtelenek. Tudod, hányféle veszedelem fenyegeti ezt az apró rovart? Gondolj csak a gyűjtő méhekre!

Elsodorhatja őket hirtelen támadt szél, záporeső, megdermesztheti egy gyors lehűlés, madár kaphatja fel, vagy egy virágkehely fogságába szorulhatnak. Naponta több száz, néha több ezer méhecske nem tér vissza a hordásból. A tavasszal és a kora nyáron kikelt méhek egyébként is igen rövid ideig - 40-50 napig - élnek. Nektárral, mézzel táplált "motorjuk" hamar kifárad e rengeteg külső és belső munka hajszájában. A nyár végén világra jött egyedek sokkal kevesebbet fáradnak, ők fognak áttelelni, így akár 200 napot is megélnek. De hány és hány veszély fenyegeti még ezeket az apró rovarokat! Nem is szomorítalak ezekkel. Csupán azért meséltem róla, hogy megértsd, miért rakja az anya naponta peték ezreit hihetetlen buzgalommal, és miért gyűjtenek a munkásméhek valóban fáradhatatlanul. Igencsak kell az utánpótlás, mert nagyok a veszteségek is.

Emlékszel, hány reklámfilmben láttál röpködő méhecskéket, mint a szorgalom és a takarékosság jelképeit? Nincs is ezzel nekem semmi bajom, de te is gondolj néha arra, hogy e jelképnek mindig az egész méhcsalád munkája adja értelmét. Egyénileg igencsak esendőek. A közösség teszi őket ennyire erőssé, szinte verhetetlenné.