Mi ugyan hónapról hónapra kísérjük végig méhecskéim életét, de jó, ha tudod: őket nem a naptár, hanem a külső hőmérséklet irányítja. Gyakran elég néhány órás napsütés a legzordonabb februári télben, és máris kirepülnek a telelőcsomóból, és vidáman döngicsélnek a kaptárak körül. No nemcsak a közelgő tavasznak örülnek, hanem hogy végre kiüríthetik magukból a télen felhalmozódott bélsárt. Ezért nevezik ezt tisztuló repülésnek. Hiába szeretné Katókám, hogy tegyek be a kaptárba sok apró bilit, a méhek nem használnák, ők ugyanis sohasem piszkítanak be a kaptárba.

A virágport a virágokban található porzó termeli - ezzel termékenyíti meg a termőt. A méhek nemcsak nektárt gyűjtenek, hanem a virágpor is életük nélkülözhetetlen része. A méhek rászállnak a virágokra, szőrükre rátapadnak a virágporszemcsék. Időnként felszállva ezt lekefélik magukról és lábukon levő kosárkájukba csomókba gyűjtik. Ezután beszállítják a kaptárba, ahol lépekbe raktározzák.

A méhész a méhek lábáról a kaptárba való beszálláskor gyűjti le a virágpor egy részét egy szűkített, rácsos/hálós bejárattal, mely alatt gyűjtő van.

Mindenben el tudom képzelni, amit édesíteni kell, de, hogy a hátamra folyassák?

Pedig a méz jótékony hatását a wellness paradicsomokban nemcsak belsőleg alkalmazzák, hanem magas vitamin, ásványi anyag és enzimtartalma miatt a bőr és a test szépítésére is bevetik. Mindig kitalálnak valami újat, gondolhatnánk, pedig a mézes masszázs nem új keletű dolog.

Hozzávalók:

8 gubarúd - kb. 70 dkg
8 dl tej
5 dkg vaj vagy margarin
pici só
5 dkg cukor
1 zacskó (1 ek) vaníliás cukor
fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg

15 dkg darált mák
6-8 dkg porcukor
4-5 ek méz
fél citrom leve

zsiradék a tál vagy tepsi kikenéséhez

A másnapos gubarudakat (vagy kiflit) felkarikázom, egy nagy tálba teszem.

A tejet egy kislábosban felmelegítem a vajjal, a sóval, a cukrokkal és a szegfűszeggel. Amikor jó meleg és a vaj is elolvadt benne, a tál folyamatos rázása közepette, szakaszosan ráöntöm a tejet.

Apa, Anya, Gyerekek, kaptárak és keretek 

...... mondhatnám viccesen, ha a Dávid család, s a Dávid Méhészet "fő összetevő elemeiről" szeretnék röviden nyilatkozni.

Mert....

Apa a fő méhész...

Anya a fő méhészsegéd és kiüvegezési biztos...

a Bátyám közel annyit repked, mint méhecskéink együttvéve... :)

a Mézeskislány s általános díler pedig én vagyok... ;)

Édesapámat gyermekkora óta érdekelték a méhek.

1989-ben egy rokona hagyatékából vásárolt kb. 10 db méhcsaládot, s kezdett el ezekkel a "szorgalmas népekkel" közelebbi ismeretséget, barátságot kötni....

Kezdő méhészként igyekezett minél több írásos szakirodalmat tanulmányozni, hogy minél többet tudjon meg méhecskéi szokásairól, táncáról, s mindennapjairól. (Ez a mai napig így van. Hazalátogatásaim alkalmával nincs olyan alkalom, hogy bele ne botoljak a ház valamelyik részében egy-egy méhészettel kapcsolatos szövegrészletbe, képbe, díjba, vagy éppen egy mézes üvegbe :))

Édesanyám, mint jó háziasszony, "belecsöppent" a mézezésbe....

Közelebbi ismerőseim különböző találkozásaink alkalmával szerintem már meg sem lepődnek azon, ha háti- vagy kézitáskámból a legváratlanabb pillanatban kerül elő valamilyen méhészeti termék... legyen az propolisz, vagy kisebb-nagyobb mézzel teli csupor, netán ha éppen mézesüvegekkel teli kézzel egyensúlyozva haladok el mellettük....

Ilyen (s persze nem csak ilyen) alkalmakkor előszeretettel faggatnak a méhek életéről, a méhészet mindennapjairól, s mézeink minőségéről.

Egyik kedves ismerősöm hívta fel figyelmemet a következő részletre:

"Nem kell fakírnak lenned és a jóga törvényei szerint, nyakatekert és erőszakos gyakorlatok szerint élned: de azt hiszem, helyesen cselekszik, aki hajnalban, felkelés után a nyitott ablakhoz áll, s néhányszor mélyen lélegzik az orrán át, tüdejét teleszívja sz üve, reggeli levegővel, kimossa és kiszellőzteti tüdejét a dohányfüst, a szobalevegő, kimossa tisztátalan páráitól. Valamint kell adni a tüdőnek is.

A méz ikrásodása, avagy kristályosodása egy olyan természetes folyamat, mely fizikai változások egymásutánja következtében történik (történhet).

Ilyenkor a mézet alkotó cukorfélékből (szőlőcukor és gyümölcscukor) az arra hajlamos cukrok (szőlőcukor) kezdenek el kristályt építeni. Hogy miért? Mert a méz valójában egy túltelített cukoroldat, amiben több mint 70% a cukor és kevesebb mint 20% a víz. A cukorféleségek önmagukban is különböző arány mellett alkotnak vízzel telített oldatot, a szőlőcukor 47%-os, míg a gyümölcscukor 79%-os oldata telített.